Könyvtár

Vége a nyári melóknak, így eljött végre a könyvek ideje, már nem csak iskola szempontjából, úgyhogy beszabadultam a könyvtárba, és szép zsákmánnyal távoztam:)

1. Candace Bushnell: Rúzs és New york

A Szex és New York elolvasása után nem terveztem, hogy újabb könyvét elolvasnám az írónőnek. Ám sorozatmániám miatt belenéztem a sorozatba, és kénytelen voltam utánajárni. Már belekezdtem, most megakadtam egy kicsit, de ez legalább normálisan megírt regény.

2. George R.R. Martin: Trónok harca

Még régebben olvastam erről a ciklusról Lobo blogjában, kíváncsivá tett, bent volt az új kiadás, már csak küllemre is megfogott, első pár oldal alapján ígéretes.

3. Janet Evanovich: A szingli fejvadász3.

Az első két részt hamar elfogyasztottam, tetszett, ha már szembejött velem, nem hagyhattam ott árválkodni :)

4. Anita Amirrezvani: A virágok vére

Először Amadeánál olvastam a könyvről, aztán egyre többen olvasták el, mindenki jót írt róla, ráadásul körülbelül fél éve kergettem már a könyvtárban, nem hagyhattam ott, ezt egyszerűen kötelező volt elhozni.

5. Ann Brashares: Örökké egy gatyában

A sorozat első három kötetét olvastam, egész aranyos, unokatestvérem mondta, hogy utolsó rész, kíváncsiságból elolvasom, kivel mi történik végül.

6. Jane Green: Anyósok városa

Tavaly olvastam a Hiúság városát az írónőtől, egészen kikapcsolt, suli és munka melletti rohanásnál pont megfelel majd.

7. Neil Gaiman: Sosehol

A Csillagport vadászom már egy éve körülbelül, szeretném a filmet is megnézni, de elvből már el akarom olvasni előtte. Sajnos azt most sem találtam, de legalább az író stílusát megismerhetem addig.

Ezentúl meg már tényleg igyekszem behozni a lemaradásom, rengeteg könyvről nem írtam beszámolót, de ami késik, nem múlik (remélem).

2009. 09. 12. | 8 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Új boltkóros!

Már előjegyezhető a Libri oldalán!

Tartalom:
Becky Bloomwood életében végre minden elrendeződik. Szereti a munkáját (személyes vásárlási tanácsadó), hisz más pénzét költheti, és még fizetnek is érte. Mesés manhattani lakásban lakik a barátjával, Luke-kal. Mostanra közös bankszámlát is nyitottak (noha abban nem értenek egyet, vajon egy Miu Miu szoknya háztartási kiadásnak minősül-e?). Mikor Luke megkéri a kezét, felgyorsulnak az események. Rebecca mamája azt szeretné, ha London egyik kertvárosában Oxshottban lenne a lakodalom, és egy szem leánya az ő régi menyasszonyi ruháját viselné. Luke anyja ezzel szemben fényes álomesküvőt tervez a New York-i Plaza Hotelben, Elvarázsolt Erdővel és a bécsi vonósokkal. Becky tudja, muszáj döntenie, ami azért is nehéz, mert sehogyan sem tud lemondani a tortakóstolgatásokról, ruhapróbákról és a drága nászajándékokról. Miközben egyre gyorsabban fogynak a napok az esküvőig, az Atlanti-óceán mindkét partján szorgos esküvôi előkészületek folynak. Tudja, nagyon gyorsan készíteni kell egy tervet, hogyan másszon ki a pácból...

2009. 08. 15. | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Köszönöm Amadea!



























2009. 07. 30. | 1 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Susan Lewis: A francia viszony

"Mikor Natalie Moore balesetet szenved Franciaországban, édesanyja majd beleroppan a veszteségbe. Kilátástalanságát zárkózott férje sem enyhíti, így Jessica visszatér Franciaországba, hogy választ kapjon az élet nagy kérdéseire. Mikor megérkezik az idilli szőlőskertbe, az ínycsiklandó étkek és ódon borok közé, úgy tűnik, új életet kezdhet, bár a múlt így sem hagyja nyugodni. Hamarosan egyéb rejtélyekre is bukkan; megismeri a tiltott szerelmet, felfedi a családi titkot, és nemvárt boldogság költözik belé... Mintha Peter Mayle ízeit vegyítenénk Joanne Harris humorával, Rosamunde Pilcher érzelmes történeteivel. Szenvedélyes szerelem, hűség és árulás, egy hosszú forró nyár története ez a könyv, amely Susan Lewis-t valódi írósztárrá emelte szerte a világon. Történetei erőt és életkedvet adnak és bizonyítják; a sorsunkat magunk alakítjuk."

Őszintén szólva, óvakodva vettem kezembe a könyvet. Egy barátnőmtől kaptam kölcsön, és már 1-2 hónapja a polcon ült, mikor végre sikerült levenni. Dícsérte nagyon, ezért még jobban ódzkodtam tőle. A Komfortos mennyország című könyv óta kicsit tartózkodtam gyerekbalesetekkel kapcsolatos könyvektől, valószínűleg ezért porosodott nálam eddig.

Szerencsére a központi téma nem Natalie balesete volt, hanem a családja, és az édesanya továbblépése. Olyan fordulatok voltak a történetben, amikre nem igazán számítottam, kifejezetten tetszett, jó kikapcsolódás volt, nyaraláshoz szerintem megfelelő olvasmány.

Értékelés: ****

Visszatérés az éterbe

Rég nem írtam, tisztában vagyok vele. Ám az elmúlt időszakban nem jött az inger, az ihlet, kényszerből meg nem szerettem volna írni, mert ha valamit muszájból teszek, azt képes vagyok megutálni. 

Olvasni se nagyon tudtam. Változások voltak körülöttem, persze jó dolgok történtek, de ezáltal kevesebb időm, kevesebb energiám maradt. Most is dolgozok még, de szerencsére olyan a munka, hogyha nincs tennivaló, tudok olvasni, amit előszeretettel ki is használok.

Mostanra rengeteg bejegyezni való könyv felgyűlt, igyekszem most behozni a lemaradást. :) 

2009. 07. 11. | 7 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

"A Kisasszonyok minden idők egyik legkedveltebb lányregénye, amely a szerző saját gyermekkori élményein alapul. A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból felnőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni. Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékenység szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét. Louisa May Alcott írói pályája során tíz-egynéhány regényt, számtalan novellát és költeményt írt, melyek közül igazi hírnevet a Kisasszonyok szerzett neki. A Jane Austen vagy a Brontë nővérek regényeit kedvelők nem fognak csalódni, hiszen a Kisasszonyok a romantikus női irodalom csúcsa."

Mindenhol Jane Austennal egy lapon emlegették az írónőt, így egyértelmű, hogy felkeltette érdeklődésem a regény, és annak folytatásai. Barátnőmnek megvolt, gondoltam elkérem elolvasni. Hát... Nem igazán erre számítottam.

A regény leginkább 10-12 éves (kis)lányoknak való. Az egésznek az a célja, hogy bemutassa, milyen értékek és normák fontosak az emberi életben, példákon keresztül. Néhol nekem már túl szirupos volt a történet, pedig nincs akkora bajom azzal, ha kicsit csöpög egy regény.

El fogom olvasni a Jó feleségeket is, kísérletképpen, de majd nagyon pihent agyúnak kell lennem hozzá.

Értékelés: *****

U.i.: persze film is készült belőle. Még nem néztem meg, kell egy kis idő a regény után. (Másfél éve olvastam az Édesek és mostohákat, de a BBC-sorozat negyedik része még mindig hátravan.) A filmben olyan színésznők szerepelnek, mint Winona Ryder, Kirsten Dusnt, Claire Danes, vagy Susan Sarandon.

 

 

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

"Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében, a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá..."

Még régebben találtam a könyvről ajánlot Lobo oldalán, aki két nevet emlegetett a regénnyel kapcsolatban: Daphne Du Marier-t és Bronte-t. A könyv már ezzel nyert nálam.

Már tavaly májusban megvettem, mégis idáig halogattam. Valamiért nem mertem nekikezdeni, féltem, hogy túl nagyok lesznek az elvárások. Olvastam a Jane Eyre-t és A Manderley-ház asszonyát is, mindkettőt imádtam. Nagyok voltak az elvárások, de beteljesítette mindet a regény. Imádtam.

Az volt a legjobb, hogy nagyon sokáig nincsen semmi nagyobb fordulat benne, de az, ahogy átlengi a misztikum, nem hagyja, hogy letegye az ember a könyvet. Néha harcoltam, de akaratlanul is mindig folytatni akartam, ahol és amikor csak tudtam. 

Aki az olyan regényeket szereti csak, ahol oldalról oldalra nagy fordulat van, annak ezt nem ajánlom, de aki szereti a romantika korabeli írók munkáját, annak ez is tetszeni fog. 

Értékelés: *****

N.H. Kleinbaum: Holt költők társasága

"Az évszázados múltra visszatekintő, tradícióira és eredményeire büszke Welton Akadémia konzervatív világába egy napon új irodalomtanár érkezik, aki vibráló személyiségével, egyedi oktatási módszereivel, lelkesedésével, humorával és a diákok iránti teljes elkötelezettségével egyetlen pillanat alatt felkavarja maga körül az állóvizet. Az uniformizáltságra törekvő, teljesítménycentrikus oktatással szembeforduló tanár gondolatai fogékony lélekre találnak diákjainál."

Egyszer régen magyar órán elkezdtük nézni a filmverziót, de akkor sajnos elvonták a figyelmemet a filmről, meg nem olvastam el előbb a könyvverziót, úgy meg nem szerettem volna nézni. Így nem láttam a filmet, de most majd szeretném bepótolni.

Amikor utánanéztem az írónak, semmit se találtam róla. Ráadásul ez az egyetlen magyarul megjelent könyve. Angolul se találtam semmilyen életrajzot. Ha valaki valamit tud róla, írjon már, kíváncsi volnék, ki is ő. Meg mi a rövidítés a nevében.

A történet Vermont államban játszódik. Hét fiú, név szerint Neil Perry, Todd Anderson, Knox Overstreet, Charles Dalton, Richard Cameron, Steven Meeks és Gerard Pitts a Welton Akadémiába járnak, amelynek négy fő alapelve: Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Érdem.
Már a regény elején nyilvánvalóvá válik, hogy a Welton Akadémia a hagyományokra és a tökéletességre épült, szigorú tananyagot követel szintén szigorú vezetőséggel. Nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is ebben az iskolában. 

A történetet túlnyomórészt Todd szemszögéből követhetjük, aki érkezése után Neil szobatársa lesz. Todd szégyenlős típus, akit megfélemlít, hogy amit mond, az esetleg jelentéktelen, az pedig különösen zavarja, hogy bátyja is ott végzett, méghozzá kiváló eredménnyel.  

Az új irodalom tanár, John Keating új szenvedéllyel lát itt munkához, diákjait addig ott nem jellemző és ellenzett felfogásban tanítja, ám ezzel elősegíti a diákok szociális fejlődését.
John Keating heves előadással kezdi a tanítást. Először nyugodtan járkál a diákok között, majd hirtelen felugrik a tanári asztalra, ahol Walt Whitmant kezdi idézni. Elkezd beszélni a közelgő halálról, elmagyarázva a diákoknak, hogy az életük elröpül és meg kell ragadniuk a napot, hogy érjen valamit az életük, élniük kell a carpe diem lehetőségével. Egy másik órán megkéri egyik diákját, hogy olvassa fel Pritchard könyvének előszavát, amelyben egy tudományos módszer olvasható. Keating a diákok legnagyobb döbbenetére kitépeti velük a könyvből az oldalt.

A diákok tudták, hogy az iskola régi diákja volt Mr. Keating, így kutakodni kezdenek az évkönyvekben. Meg is találják, és egy megdöbbentő dologról olvashatnak: a Holt Költők Társaságának tagja volt.
Ezután Neil megkeresi a tanárt, és rákérdez, mi is volt ez a társaság. Az új tanár beavatja a diákokat a titokba, hogy annak idején a tagja volt. Mesél a gyűlésekről, és miért is az a neve, ami. Kiderül, hogy csak halottak a tagjai, minden élő csak szimpla jelölt.
Ezután a fiúk eldöntik, hogy a kollégiumból kiszökve megalapítják a maguk Holt Költők Társaságát...

A regény szociológiai szempontból nagyon érdekes. Nem kezdem el részletezni, de érdemes megfigyelni, abban az időben milyen normák és értékek voltak fontosak, milyen szerepet játszanak a különböző intézmények az ember életében, mint például az iskola és a család. Úgy gondolom, hogy erre szeretett volna rámutatni főleg Kleinbaum.

A regény gyorsan kiolvasható, mindössze 180 oldal, ráadásul nagy méretű betűkkel, kis méretű oldalakon. Hajnal egykor ültem neki, hogy kicsit beleolvasok, hát persze nem sikerült letenni, egyszerre kivégeztem szerencsétlent. Nagyon tetszett, főleg Todd karaktere, na meg persze Neil a színház iránti rajongása miatt.

Néhol az író stílusa furcsa volt nekem, azért nem kapja meg az ötöst. Ez lehet, hogy a fordító hibája, de nincs más magyarul megjelent könyve az írónak, nem tudom megállapítani.

Értékelés: *****

Twilight-saga infók

Hírlevél érkezett a bookline-tól.

A lényeges információk belőle:


2009. 02. 12. | 8 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Joanne Harris: Csokoládécipő

"Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...
Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom."

Meglepő (legalábbis számomra), de imádtam! Eddig egy könyvet olvastam Harristől, a Csokoládét, és akkor sajnos egy időre elment a kedvem tőle. Én untam azt a regényt, nyűglődve olvastam, még a filmet is jobban élveztem, ami készült belőle.El se tudtam képzelni, hogy az írónő egyéb regényét kézbe vegyem.

Ám annyi jót írtatok róla különböző blogokon, hogy felkeltettétek a kíváncsiságom, így adtam még egy esélyt a dolognak. Vakmerően a Csokoládé folytatását választottam, féltem is tőle, miután kivettem a könyvtárból, egy darabig porosodott a polcon.

Ennek ellenére kellemesen csalódtam. Sikerült megértenem, milyen hangulatról beszéltetek eddig. Egyfolytában arra gondoltam, ide is kéne egy ilyen kis csokoládézó. Törzsvendég lennék:)

Várok javaslatot, hogy az írónő melyik könyvével folytassam a sort.

Értékelés: *****

Jane Austen: A klastrom titka

"A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnojének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát..."

Utolsó elolvasott könyvem a 2008-as évben. Örök kedvencem a Büszkeség és balítélet, így mindig előszeretettel olvasom az írónő műveit. Ám egy ideje már nem éreztem azt a frenetikus elhivatottságot. Pár éve olvastam az Emmát, ami akkor engem nem igazán fogott meg, majd belekezdtem az Értelem és érzelembe, de azt be se tudtam fejezni. Egyik sem adta vissza azt az érzést, amit a B&B anno. Nemrég azonban láttam a Jane Austen Book Club-ot, meg a Lost in Austen-t, ezek pedig ismét felkeltették érdeklődésem Austen művei iránt.

Jó volt, jó volt, de kicsit olyan semmilyen ez a regény. Teljesen kifigurázza az eseménysort és a szereplőket, és a főhősnő is bugyutácska. Azért nem volt rossz, de kimagasló sem.

Értékelés: *****

Happy end...

Utolsó vizsgám után nem hazamentem pihenni, á, dehogy... Könyvtárba mentem!:) Még jó, hogy az utca túloldalán van:)

A következő könyvekkel távoztam:

Nos, ennyi.:) Hamarosan írok postokat is, kicsit lemaradtam, de most majd igyekszem behozni.
2009. 01. 30. | 3 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Caleb Carr: A halál angyala

"1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hisz azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két nyomozó is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a gyilkos és a doktor ellenségei semmit és senkit sem kímélnek."

Hááát... Nagyon-nagyon mást vártam én ettől a könyvtől. Valamiért pörgősebb regényre számítottam. Rosszkor találkoztunk mi, legrosszabb időszakban, vizsgaidőszakban, mikor nincs türelmem ilyesfajta könyvek olvasására.

Rengeteg volt benne, amikor úgymond csak gondolkodtak a szereplők. És a sok pszichológiai fejtegetést a végén már kicsit untam. Ehhez sokkal több szabadidő kellett volna, mint amennyi nekem volt az olvasásakor.

Ettől függetlenül tetszett a végkifejlet, ezért kapta meg a négyest. Eddig érdekel A sötétség angyala is, de azt hiszem egy darabig most mellőzöm a listámról. Majd talán nyáron, mikor több időm lesz.

Értékelés: *****

Nima alkotta körbepost

Kicsit megkésve, de kitöltöttem.

Kedvenc...

... író?

Sok van. Jane Austen, Daniel Keyes, Fejős Éva és még van számtalan író, akiket szeretek, de sokuktól még csak egy könyvet olvastam, ami alapján nem jelenteném ki máris, hogy kedvenc.

... szereplő?

Elizabeth Bennet (Büszkeség és balítélet), Bella (Twilight), Erik (Az Operaház fantomja)

... jelenet?

Hűű, nem tudok kiemelni egyetlent. Talán a Büszkeség és balítéletből Lizzy és Darcy közös jelenetei, Twilightban Edward és Bella közösjelenetei és még sorolhatnék.

... téma?

Minden témát szeretek. Mindig hangulatfüggő, hogy épp melyiket olvasom.

... kiadó?

Ulpius és Agave.

... könyvborító?

Philippa Gregory könyveinek a borítói nagyon tetszenek, a Twilight is egyszerű, de szép. Az Angyali játszma is különleges.

... könyváruház?

Libri, Bookline.

Hogyan rendezitek a könyveiteket?

Nincsenek író szerinti sorrendbe rakva, annyi a lényeg, hogy egy írótól egy helyre kerülnek a könyvei, aztán a polcon belül méret szerint rendezem őket.

Van róla nyilvántartás? Ha van, milyen?

Egy Excel fájlba írok fel mindent. Nem tudom mi történne, ha egyszer elszállna.

Kinek a bőrébe szeretnétek belebújni egy történet erejéig?

Jelenleg Bella. Jó lenne, ha valaki így szeretne.

Melyik az az esemény (természetes könyvbeli), amit szívesen átélnétek igazából is?

Minden könyvben találok olyat, amit szívesen átélnék.

Van ötlet, hogy különböző könyvek szereplőit hogyan lehetne párosítani?

Ezen még sose gondolkodtam el.:) Mondjuk Jane Austen könyvekben simán fel lehetne cserélni párosokat.

Lakatlan szigetre egyetlen író könyveit vihetnétek magatokkal. Ki lenne az?

Azt hiszem Zafón, ha egy kicsit több könyve jelent volna meg magyarul.

Tudom, hogy mindenki olvas mindenhol, de mi a legideálisabb körülmény, ahogyan igazán szerettek olvasni?

Mikor már mindenki alszik a lakásban, nincsen semmi mozgás és zaj körülöttem. Olyankor rendesen el tudok merülni a cselekményben.

Mi volt az a könyv, ami témájában nagyon távol állt tőletek, mégis elolvastátok? Kellemes vagy kellemetlen szájízzel tettétek le?

Sci-fikkel nem tudok megbarátkozni. Philip K. Dicket próbáltam anno olvasni, egyet végigolvastam, de szenvedve, egy másikat is elkezdtem, de azt már be se fejeztem. A Galaxis útikalauz stopposoknak se jött be, pedig sok ismerősöm el van tőle ájulva.

Össze szoktátok számolni, hogy évente átlagosan mennyit költötök könyvekre? (nem ajándék, nem könyvtári, nem kölcsön, hanem amiért konkrétan fizettetek.) 

Nem merem összeszámolni. :D

Melyik az a réges régen olvasott könyv, amire még most, sok év után is emlékeztek? 

Hűha... Minden könyvre emlékezni szoktam. Általános iskolában az Édes Annavolt rám nagy hatással, ha úgy vesszük, azóta olvasok ilyen sokat.

Honnan kaptok ötletet a könyvekhez leginkább?

Nézelődök blogokon, nagyjából tudom, kivel van hasonló ízlésem. Meg figyelem a reklámokat az utcákon, ha valami érdekeset látok, felírom, és itthon utánanézek.

Mióta blogoltok, és blogot olvastok, változott az ízlésetek könyvek terén? Ha igen, mennyiben?

Annyi változott, hogy még több könyv van, amit kiszemeltem elolvasásra. Sok jó könyvet általatok ismertem meg.

Udvariatlanság vendégségben is olvasni?

Attól függ, kinél vagy vendégségben. Ha unokatestvéremékhez megyünk, egy idő után ígyis-úgyis mindketten olvasni kezdünk, mert nem igazán izgat minket a szülők beszélgetése. :) Ha nem közeli rokonoknál vagyunk, akkor nem veszem elő.

Melyik könyvet filmesítenétek meg, és kik játszanák a főbb szerepeket?

A szél árnyékát megnézném filmben. Színészeken még nem gondolkodtam el.

A szereplőkhöz szoktátok élő személyek arcát párosítani?

Én képzelem el, hogy hogy nézhet ki.

Melyik könyvet írnátok át?

Lolitát nagyon-nagyon. Meg ahol idegesít a sztori vége. Volt olyan könyv is, aminek nem volt vége. Nem jut eszembe konkrétan melyik idegesített fel annyira, hogy átírnám.

Mennyire befolyásol benneteket mások negatív kritikája?

Semennyire. Ha valami érdekel, akkor attól senki sem tántoríthat el, hogy elolvassam.

2009. 01. 18. | 4 komment
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Julie Kenner: A Givenchy-kód

"Halálos játszma, amelyet egy őrült irányít- akinek van érzéke a divathoz. Eszeveszett hajsza New York utcáin át..érintve a fontosabb üzleteket, mert a jó megjelenés menekülés közben is fontos! Egy világraszóló rejtély megfejtése.. egy szuperszexi srác bevonásával. Melanie Prescott vérbeli New York-i csaj, akit egy friss szakítás, a lakbérért való robot és a divatcipők utáni epekedés teljesen kikészít. Ahelyett hogy pszichológusának jól kibeszélné magát, a sűrűjébe kerül, amikor váratlanul titkos üzenetet kap, benne egy halálos játszma játékszabályaival. Mel mindent bevet, hogy rájöjjön a titok nyitjára, a végén beígért több millió dolláros jutalom reményében. Feltéve, ha ép bőrrel megússza, és nem lesz az őrült/divat áldozata!"

Kicsit szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban. Már jó ideje kivettem a könyvtárból, mire rászántam magam az elolvasására. Nekem az egész könyv a fülszöveg alapján a Da Vinci-kódra hajazott, egy kis divattal megspékelve. Félreértés ne essék, tetszett Brown könyve anno, épp ezért féltem ennek nekiesni.

Végül már szobatársam is elolvasta azzal a felkiáltással, hogy milyen jó, így mikor épp nem tudtam magam rászánni semmi komolyabb olvasására, leemeltem a polcról.

És nem bántam meg!

Nagyon tetszett az alapsztori, valamiért el tudnám képzelni azt, hogy a valóságban van egy ilyen elvetemült ember, aki a hétköznapba akar átültetni egy számítógépes játékot. Amilyen dolgokról hallani manapság a híradóban...

Van benne kaland, szerelem, pörögnek az események. Lehet úgy is olvasni, hogy egy nap csak öt perced van mondjuk, holnap fel fogod tudni venni a fonalat. Én is villamoson olvastam ki. Aki könnyed szórakozásra vágyik, nem fogja megbánni.

Értékelés: *****

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

Az alkonyat című kötetet több mint 5,5 millió példányban adták már el eddig, 30 hete vezeti a New York Times bestseller listáját. A könyv igazi kulturális jelenség, melynek jelentős rajongói tábora kíváncsian várja a filmváltozatot. Az eddig húsz nyelvre lefordított regény számos díjjal dicsekedhet, többek között a New York Times és a Teen People szerkesztői ajánlójával, A Publishers Weekly az év legjobb könyvének választotta, az Amazon az évtized eddigi legjobbjának, az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége pedig beválasztotta a legjobb tíz, fiataloknak és alkalmi olvasóknak szóló irodalmi mű közé."

Lehet ciki, de a magyar megjelenés előtt semmit sem hallottam róla. Le is vagyok döbbenve, hogyan kerülhette el a figyelmemet ez a sorozat.
Amadeánál olvastam nagyon jót róla, amiért ezúton is örök hálám. Nem tudom mi lett volna velem, ha ez a könyv kimarad nekem. 

A legjobban az tetszett, ahogy az érzelmeket leírta. Rég olvastam utoljára úgy könyvet, hogy szívem szerint helyet cseréltem volna a főhősnővel. Végig azt kívántam, bárcsak lennék én Bella, és bárcsak engem zeretne ennyire Edward. Ráadásul az egész szerelmi történetet megspékelte egy kis misztikummal és kalanddal az írónő. Nagyon jól keverte és csavarta a sztorit.

Nemrég olvastam az írónő oldalán, hogy egy álom ihlette az egész regényt. Hát, csak azt tudom kívánni álmodjon még egy pár ilyen történetet, és egy rossz szavam nem lesz.:) Már alig várom a folytatást! 

Értékelés: *****

U.i.: a film. Megnéztem moziban. Ha valaki el tud vonatkoztatni valamennyire a regénytől, az élvezheti. Igaz, nem adja vissza azt az érzést, amit az olvasás adott, de szerintem érdemes megnézni. Ennek a folytatását is kíváncsian várom.

Amadea elkapott:)

Az év első körbepost-ja, amit Amadeától kaptam, az alapötlet innen származik.

Nos, az én öt könyvem 2008-ból (első három tetszett, utolsó kettő nem):

1.Stephenie Meyer: Twilight- alkonyat

2.Fejős Éva: Hotel Bali

3. Kondor Vilmos: Budapest noir

4. Cecily von Ziegesar: Bad girl 1.

5. Vladimir Nabokov: Lolita

Én továbbadom bárkinek, aki szeretne egy ilyen listát írni. :)

 

2009. 01. 05. | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Egyéb
írta: kulturmania

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

"Csaló vagy áldozat? Ki volt Billy Milligan? A világ máig nem kapott határozott feleletet. Zseniális színész, aki orránál fogva vezette egész Amerikát, a bíróságokat és a pszichiátereket? Vagy csak egy megkínzott és szétesett ember, akinek testében csakugyan több tucat különböző személyiség lakott? Az író két éven át faggatta Billyt és környezetét, hogy felderítse, miért támadott és erőszakolt meg a fiatalember ismeretlen nőket. Hogy ő tette-e egyáltalán, vagy a benne lakozók valamelyike: a szenvtelen Arthur, a lezser Allen, a vad Ragen, esetleg Adalana, a leszbikus nő. Keyes páratlan nyomozása megsokszorozódott személyiségek rég vitatott rejtélyét helyezi új megvilágításba. Az olvasó ítélhet: bűnös volt-e Billy Milligan?"

Már régóta megvolt ez a kötet. 2007 októberében vettem, és most, egy évre rá jutottam el odáig, hogy elolvassam. Lett volna időm rá, de nem éreztem eddig késztetést, hogy kezembe vegyem. Most az első félévben tanultam valamennyi pszichológiát, így megjött a kedvem hozzá.

Két hetembe került a könyv elolvasása,de megérte. Furcsa, máskor mindig iszonyúan zavart, ha ilyen lassan haladtam valamivel, most valahogy mégsem éreztem ezt. Végig lekötött a történet, pedig nem mondanám egy nagyon fordulatos regénynek.

Az egészben az volt a hátborzongató, hogy igaz történet. Az tetszett a legjobban, hogy pszichológiáról van szó végig, mégis bármelyik közember számára teljesen érthetően írta le az egészet Keyes. Nem véletlenül imádtam a Virágot Algernonnak és Az ötödik Sally c. könyvét is. A polcomon csücsül a folytatás, a Billy Milligan háborúi, kis idő múlva előveszem.

Értékelés: *****

Fejős Éva: Hotel Bali

"Négy barátnő: Dóra, Gabi, Szilvi és Judit. Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak… A sors négyüket a négy égtáj felé veti: Dóra a földi paradicsomban, Bali szigetén köt ki, de ott is csak élete szerelmére gondol. Szilvi titokban regényt ír, melyben barátnőinek is fontos szerep jut, Gabi két sikeres férfi között őrlődik, Judit pedig megszerzi magának azt a pasit, akiről korábban csak csendben álmodozott… Tizenhét év telt el, közeledik a nagy találkozás… Vajon megtalálták a boldogságot? Elárulhatják-e egymást a barátok a szerelemért? Mit rejt a titokzatos közös múlt, és van-e feloldozás?"

Ez egyszerűen... fenomenális! Nem hittem volna, hogy a Bangkoknál tud majd jobb könyvet írni az írónő. Hát sikerült kellemesen csalódnom.

Egy átlagos történetnek indul az egész. Aztán észrevesszük, hogy itt valami nem stimmel, de hogy mi, attól leesett az állam... Gyakran előre tudom, hogy mi lesz a csavar egy adott könyv történetében, éppen ezért mindig imádom, ha teljesen mást kapok, amit várok.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet. Tele van érzelemmel is, de nem csöpögősen, izgalmas, szóval minden van, amit csak akarunk. Már nagyon várom az írónő következő regényét. A könyv elejében az volt, hogy előkészületben van a Csajok. Ez az az internetes szappanopera lenne, amit az Ulpius hírlevél folyamatosan kiküldött?

Értékelés: *****

Jill Mansell: Újrakezdés

"Ginny Holland családi fészke kiürült: lánya, Jem egyetemista lett, Ginny pedig nem győz csodálkozni, mennyire egyedül érzi magát. Eljött az idő, hogy új életet kezdjen. De vajon sikerülhet még? Szerelmek, félreértések, örömökkel és buktatókkal teli anya-lánya viszony, izgalmas éjszakák és szorgos nappalok, sok humor és bölcs aranyköpések: ki mondta, hogy könnyű út vezet a boldogsághoz?

Jill Mansell szellemes, fordulatos női regényeit lehetetlen letenni. Tökéletes kikapcsolódás, és olvasás közben végig azt érezzük, mintha a legjobb barátnőnkkel beszélgetnénk. Ő is, mi is pontosan tudjuk, manapság milyen nehéz nőnek lenni, de mégsem megoldhatatlan feladat. Jill Mansell Bristolban él gyermekeivel és férjével, és minden idejét az írásnak szenteli. Habár, saját bevallása szerint ez nem egészen igaz, hiszen „sokat tévézik, gumicukrot eszik, imádja a házuk melletti sportpályán edző rögbijátékosokat bámulni, és órákat lóg a neten azon csodálkozva, hogy mennyi írónak van ma már blogja. Csakis akkor lát hozzá a munkához, amikor az összes lehetséges pótcselekvésből kifogyott.” Népszerű regényeit eddig több mint 3 millió példányban adták el, és számos nyelvre lefordították szerte a világon."

Első Jill Mansell regényem. Ott feküdt a könyvtárban, az volt ráírva, hogy minden nőnek jár, hát gondoltam egy próbát megér a dolog.

Az alapsztori tipikus, egyre több ilyen regény van, épp ezért nehéz olyat írni, amit el is lehet adni. Vicces volt egy kicsit olvasni, én is most lettem egyetemista, mint Jem, bár az én anyukám nem maradt egyedül itthon. De ismerős volt, milyen furcsa elkerülni otthonról, mennyire meg tud változni egy fiatal az emberek hatására, mikor a szülei nem felügyelik minden lépését.

Aranyos volt, szórakoztató, fordulatos, néhol kicsit túlzó. Ha ismét szembejön velem majd (a vizsgaidőszak után) az írónő egy másik könyve, nem fogom otthagyni, kíváncsi lettem a többire.

Értékelés: *****

Régebbiek | Végére »