Kultúrmánia

Könyvtár

Vége a nyári melóknak, így eljött végre a könyvek ideje, már nem csak iskola szempontjából, úgyhogy beszabadultam a könyvtárba, és szép zsákmánnyal távoztam:)

1. Candace Bushnell: Rúzs és New york

A Szex és New York elolvasása után nem terveztem, hogy újabb könyvét elolvasnám az írónőnek. Ám sorozatmániám miatt belenéztem a sorozatba, és kénytelen voltam utánajárni. Már belekezdtem, most megakadtam egy kicsit, de ez legalább normálisan megírt regény.

2. George R.R. Martin: Trónok harca

Még régebben olvastam erről a ciklusról Lobo blogjában, kíváncsivá tett, bent volt az új kiadás, már csak küllemre is megfogott, első pár oldal alapján ígéretes.

3. Janet Evanovich: A szingli fejvadász3.

Az első két részt hamar elfogyasztottam, tetszett, ha már szembejött velem, nem hagyhattam ott árválkodni :)

4. Anita Amirrezvani: A virágok vére

Először Amadeánál olvastam a könyvről, aztán egyre többen olvasták el, mindenki jót írt róla, ráadásul körülbelül fél éve kergettem már a könyvtárban, nem hagyhattam ott, ezt egyszerűen kötelező volt elhozni.

5. Ann Brashares: Örökké egy gatyában

A sorozat első három kötetét olvastam, egész aranyos, unokatestvérem mondta, hogy utolsó rész, kíváncsiságból elolvasom, kivel mi történik végül.

6. Jane Green: Anyósok városa

Tavaly olvastam a Hiúság városát az írónőtől, egészen kikapcsolt, suli és munka melletti rohanásnál pont megfelel majd.

7. Neil Gaiman: Sosehol

A Csillagport vadászom már egy éve körülbelül, szeretném a filmet is megnézni, de elvből már el akarom olvasni előtte. Sajnos azt most sem találtam, de legalább az író stílusát megismerhetem addig.

Ezentúl meg már tényleg igyekszem behozni a lemaradásom, rengeteg könyvről nem írtam beszámolót, de ami késik, nem múlik (remélem).

Új boltkóros!

Már előjegyezhető a Libri oldalán!

Tartalom:
Becky Bloomwood életében végre minden elrendeződik. Szereti a munkáját (személyes vásárlási tanácsadó), hisz más pénzét költheti, és még fizetnek is érte. Mesés manhattani lakásban lakik a barátjával, Luke-kal. Mostanra közös bankszámlát is nyitottak (noha abban nem értenek egyet, vajon egy Miu Miu szoknya háztartási kiadásnak minősül-e?). Mikor Luke megkéri a kezét, felgyorsulnak az események. Rebecca mamája azt szeretné, ha London egyik kertvárosában Oxshottban lenne a lakodalom, és egy szem leánya az ő régi menyasszonyi ruháját viselné. Luke anyja ezzel szemben fényes álomesküvőt tervez a New York-i Plaza Hotelben, Elvarázsolt Erdővel és a bécsi vonósokkal. Becky tudja, muszáj döntenie, ami azért is nehéz, mert sehogyan sem tud lemondani a tortakóstolgatásokról, ruhapróbákról és a drága nászajándékokról. Miközben egyre gyorsabban fogynak a napok az esküvőig, az Atlanti-óceán mindkét partján szorgos esküvôi előkészületek folynak. Tudja, nagyon gyorsan készíteni kell egy tervet, hogyan másszon ki a pácból...

Köszönöm Amadea!

Susan Lewis: A francia viszony

"Mikor Natalie Moore balesetet szenved Franciaországban, édesanyja majd beleroppan a veszteségbe. Kilátástalanságát zárkózott férje sem enyhíti, így Jessica visszatér Franciaországba, hogy választ kapjon az élet nagy kérdéseire. Mikor megérkezik az idilli szőlőskertbe, az ínycsiklandó étkek és ódon borok közé, úgy tűnik, új életet kezdhet, bár a múlt így sem hagyja nyugodni. Hamarosan egyéb rejtélyekre is bukkan; megismeri a tiltott szerelmet, felfedi a családi titkot, és nemvárt boldogság költözik belé... Mintha Peter Mayle ízeit vegyítenénk Joanne Harris humorával, Rosamunde Pilcher érzelmes történeteivel. Szenvedélyes szerelem, hűség és árulás, egy hosszú forró nyár története ez a könyv, amely Susan Lewis-t valódi írósztárrá emelte szerte a világon. Történetei erőt és életkedvet adnak és bizonyítják; a sorsunkat magunk alakítjuk."

Őszintén szólva, óvakodva vettem kezembe a könyvet. Egy barátnőmtől kaptam kölcsön, és már 1-2 hónapja a polcon ült, mikor végre sikerült levenni. Dícsérte nagyon, ezért még jobban ódzkodtam tőle. A Komfortos mennyország című könyv óta kicsit tartózkodtam gyerekbalesetekkel kapcsolatos könyvektől, valószínűleg ezért porosodott nálam eddig.

Szerencsére a központi téma nem Natalie balesete volt, hanem a családja, és az édesanya továbblépése. Olyan fordulatok voltak a történetben, amikre nem igazán számítottam, kifejezetten tetszett, jó kikapcsolódás volt, nyaraláshoz szerintem megfelelő olvasmány.

Értékelés: ****

Visszatérés az éterbe

Rég nem írtam, tisztában vagyok vele. Ám az elmúlt időszakban nem jött az inger, az ihlet, kényszerből meg nem szerettem volna írni, mert ha valamit muszájból teszek, azt képes vagyok megutálni. 

Olvasni se nagyon tudtam. Változások voltak körülöttem, persze jó dolgok történtek, de ezáltal kevesebb időm, kevesebb energiám maradt. Most is dolgozok még, de szerencsére olyan a munka, hogyha nincs tennivaló, tudok olvasni, amit előszeretettel ki is használok.

Mostanra rengeteg bejegyezni való könyv felgyűlt, igyekszem most behozni a lemaradást. :) 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

"A Kisasszonyok minden idők egyik legkedveltebb lányregénye, amely a szerző saját gyermekkori élményein alapul. A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból felnőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni. Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékenység szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét. Louisa May Alcott írói pályája során tíz-egynéhány regényt, számtalan novellát és költeményt írt, melyek közül igazi hírnevet a Kisasszonyok szerzett neki. A Jane Austen vagy a Brontë nővérek regényeit kedvelők nem fognak csalódni, hiszen a Kisasszonyok a romantikus női irodalom csúcsa."

Mindenhol Jane Austennal egy lapon emlegették az írónőt, így egyértelmű, hogy felkeltette érdeklődésem a regény, és annak folytatásai. Barátnőmnek megvolt, gondoltam elkérem elolvasni. Hát... Nem igazán erre számítottam.

A regény leginkább 10-12 éves (kis)lányoknak való. Az egésznek az a célja, hogy bemutassa, milyen értékek és normák fontosak az emberi életben, példákon keresztül. Néhol nekem már túl szirupos volt a történet, pedig nincs akkora bajom azzal, ha kicsit csöpög egy regény.

El fogom olvasni a Jó feleségeket is, kísérletképpen, de majd nagyon pihent agyúnak kell lennem hozzá.

Értékelés: *****

U.i.: persze film is készült belőle. Még nem néztem meg, kell egy kis idő a regény után. (Másfél éve olvastam az Édesek és mostohákat, de a BBC-sorozat negyedik része még mindig hátravan.) A filmben olyan színésznők szerepelnek, mint Winona Ryder, Kirsten Dusnt, Claire Danes, vagy Susan Sarandon.

 

 

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

"Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében, a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá..."

Még régebben találtam a könyvről ajánlot Lobo oldalán, aki két nevet emlegetett a regénnyel kapcsolatban: Daphne Du Marier-t és Bronte-t. A könyv már ezzel nyert nálam.

Már tavaly májusban megvettem, mégis idáig halogattam. Valamiért nem mertem nekikezdeni, féltem, hogy túl nagyok lesznek az elvárások. Olvastam a Jane Eyre-t és A Manderley-ház asszonyát is, mindkettőt imádtam. Nagyok voltak az elvárások, de beteljesítette mindet a regény. Imádtam.

Az volt a legjobb, hogy nagyon sokáig nincsen semmi nagyobb fordulat benne, de az, ahogy átlengi a misztikum, nem hagyja, hogy letegye az ember a könyvet. Néha harcoltam, de akaratlanul is mindig folytatni akartam, ahol és amikor csak tudtam. 

Aki az olyan regényeket szereti csak, ahol oldalról oldalra nagy fordulat van, annak ezt nem ajánlom, de aki szereti a romantika korabeli írók munkáját, annak ez is tetszeni fog. 

Értékelés: *****

N.H. Kleinbaum: Holt költők társasága

"Az évszázados múltra visszatekintő, tradícióira és eredményeire büszke Welton Akadémia konzervatív világába egy napon új irodalomtanár érkezik, aki vibráló személyiségével, egyedi oktatási módszereivel, lelkesedésével, humorával és a diákok iránti teljes elkötelezettségével egyetlen pillanat alatt felkavarja maga körül az állóvizet. Az uniformizáltságra törekvő, teljesítménycentrikus oktatással szembeforduló tanár gondolatai fogékony lélekre találnak diákjainál."

Egyszer régen magyar órán elkezdtük nézni a filmverziót, de akkor sajnos elvonták a figyelmemet a filmről, meg nem olvastam el előbb a könyvverziót, úgy meg nem szerettem volna nézni. Így nem láttam a filmet, de most majd szeretném bepótolni.

Amikor utánanéztem az írónak, semmit se találtam róla. Ráadásul ez az egyetlen magyarul megjelent könyve. Angolul se találtam semmilyen életrajzot. Ha valaki valamit tud róla, írjon már, kíváncsi volnék, ki is ő. Meg mi a rövidítés a nevében.

A történet Vermont államban játszódik. Hét fiú, név szerint Neil Perry, Todd Anderson, Knox Overstreet, Charles Dalton, Richard Cameron, Steven Meeks és Gerard Pitts a Welton Akadémiába járnak, amelynek négy fő alapelve: Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Érdem.
Már a regény elején nyilvánvalóvá válik, hogy a Welton Akadémia a hagyományokra és a tökéletességre épült, szigorú tananyagot követel szintén szigorú vezetőséggel. Nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is ebben az iskolában. 

A történetet túlnyomórészt Todd szemszögéből követhetjük, aki érkezése után Neil szobatársa lesz. Todd szégyenlős típus, akit megfélemlít, hogy amit mond, az esetleg jelentéktelen, az pedig különösen zavarja, hogy bátyja is ott végzett, méghozzá kiváló eredménnyel.  

Az új irodalom tanár, John Keating új szenvedéllyel lát itt munkához, diákjait addig ott nem jellemző és ellenzett felfogásban tanítja, ám ezzel elősegíti a diákok szociális fejlődését.
John Keating heves előadással kezdi a tanítást. Először nyugodtan járkál a diákok között, majd hirtelen felugrik a tanári asztalra, ahol Walt Whitmant kezdi idézni. Elkezd beszélni a közelgő halálról, elmagyarázva a diákoknak, hogy az életük elröpül és meg kell ragadniuk a napot, hogy érjen valamit az életük, élniük kell a carpe diem lehetőségével. Egy másik órán megkéri egyik diákját, hogy olvassa fel Pritchard könyvének előszavát, amelyben egy tudományos módszer olvasható. Keating a diákok legnagyobb döbbenetére kitépeti velük a könyvből az oldalt.

A diákok tudták, hogy az iskola régi diákja volt Mr. Keating, így kutakodni kezdenek az évkönyvekben. Meg is találják, és egy megdöbbentő dologról olvashatnak: a Holt Költők Társaságának tagja volt.
Ezután Neil megkeresi a tanárt, és rákérdez, mi is volt ez a társaság. Az új tanár beavatja a diákokat a titokba, hogy annak idején a tagja volt. Mesél a gyűlésekről, és miért is az a neve, ami. Kiderül, hogy csak halottak a tagjai, minden élő csak szimpla jelölt.
Ezután a fiúk eldöntik, hogy a kollégiumból kiszökve megalapítják a maguk Holt Költők Társaságát...

A regény szociológiai szempontból nagyon érdekes. Nem kezdem el részletezni, de érdemes megfigyelni, abban az időben milyen normák és értékek voltak fontosak, milyen szerepet játszanak a különböző intézmények az ember életében, mint például az iskola és a család. Úgy gondolom, hogy erre szeretett volna rámutatni főleg Kleinbaum.

A regény gyorsan kiolvasható, mindössze 180 oldal, ráadásul nagy méretű betűkkel, kis méretű oldalakon. Hajnal egykor ültem neki, hogy kicsit beleolvasok, hát persze nem sikerült letenni, egyszerre kivégeztem szerencsétlent. Nagyon tetszett, főleg Todd karaktere, na meg persze Neil a színház iránti rajongása miatt.

Néhol az író stílusa furcsa volt nekem, azért nem kapja meg az ötöst. Ez lehet, hogy a fordító hibája, de nincs más magyarul megjelent könyve az írónak, nem tudom megállapítani.

Értékelés: *****

Twilight-saga infók

Hírlevél érkezett a bookline-tól.

A lényeges információk belőle:

• megjelent keményfedelesben is az első rész
• április 23-án jelenik meg a második rész, lesz puhafedeles (3990Ft) és keményfedeles(4990Ft) verzió is, az árakhoz no comment...
• a sorozat harmadik kötete októberben várható keménykötetes verzióban, puhafedelesben 2010-re várható.

Joanne Harris: Csokoládécipő

"Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...
Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom."

Meglepő (legalábbis számomra), de imádtam! Eddig egy könyvet olvastam Harristől, a Csokoládét, és akkor sajnos egy időre elment a kedvem tőle. Én untam azt a regényt, nyűglődve olvastam, még a filmet is jobban élveztem, ami készült belőle.El se tudtam képzelni, hogy az írónő egyéb regényét kézbe vegyem.

Ám annyi jót írtatok róla különböző blogokon, hogy felkeltettétek a kíváncsiságom, így adtam még egy esélyt a dolognak. Vakmerően a Csokoládé folytatását választottam, féltem is tőle, miután kivettem a könyvtárból, egy darabig porosodott a polcon.

Ennek ellenére kellemesen csalódtam. Sikerült megértenem, milyen hangulatról beszéltetek eddig. Egyfolytában arra gondoltam, ide is kéne egy ilyen kis csokoládézó. Törzsvendég lennék:)

Várok javaslatot, hogy az írónő melyik könyvével folytassam a sort.

Értékelés: *****