Alice Sebold: Komfortos mennyország
"Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Susise tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárja. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a gyerekük elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy már csak nézheti őket?
Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja a felnőttek olykor megmagyarázhatatlan viselkedését, az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni."
"Mélységesen megindító történet egy család életéről. Feszült cselekmény, művészi egyensúly a regény egészében. Megmutat az olvasónak egy csodálatos tragédiát...
Új fordulat az irodalom világában."
(New York Times)
"Kegyetlen, mégis csodálatos történet... Szokatlan és lenyűgöző regény."
(San Fransisco Chronicle)
Tipikusan egy olyan könyv, ami után nem lehet mit mondani, csak elgondolkodni az olvasottakon. Szörnyű téma, és szörnyű, hogy ilyenek tényleg megtörténhetnek. Szerencsére nem volt még ilyen tapasztalatom. Szülőknek ezt szerintem nem érdemes elolvasni, ha egy kicsit is érzékenyebb a lelkiviláguk. Írnék róla, de nem tudok. Egyszerűen nem.
Értékelés: *****
Kategóriák: 2008, Szépirodalom, Külföldi író, Regény, Ötcsillagos
írta: kulturmania
Eddig 10 komment érkezett
(
)
-
1. Amadea
2008. 06. 24. 20:57 -
2. Lilla
2008. 06. 24. 22:02Szerintem meg pont fordítva, mindenkinek kéne olvasnia ilyenekről. Amikor valaki a hasonló témáktól elzárkózik mindig az a három csimpánz jut eszembe (nem hall, nem lát, nem beszél). Elutasítja gondolván, ha nem tud róla, nem is létezik. "Velem ez nem történhet meg." DE IGEN és meg is történik és nincs válasz a MIÉRT-re.
-
3. kulturmania
2008. 06. 24. 22:26Amadea, a másik pofont a fal adta körülbelül. Tudom, hogy csak egy könyv, hogy EZ konkrétan nem történt meg, de ehhez hasonló számtalan megesett.
Lilla, igaz. Nem azt mondtam, hogy elzárkózni, de az én anyukám például nem bírná ezt, az tuti, mert mi van ha... Ezért mondtam, hogy aki érzékenyebb, annak talán nem is kéne. Ezt szerencsére mindenki el tudja dönteni magáról.:) -
4. Nima
2008. 06. 25. 12:45Lilla, azért ez nem egészen így van. annyi szörnyűség történik mindenfelé, hogy az ember inkább nem gondol bele, hogy vele is megtörténhet. ha valaha is számbavenném, mi minden történhetne a gyerekemmel, ha épp rosszkor van rossz helyen, azt hiszem, bezárnám a szobába, és ki sem engedném, míg nem növeszt 50 kiló színizmot, nem képes maga körül áttörhetetlen burkot képeni, és át nem lát minden egyes emberen, jellemre és jövőre különös tekintettel.:D dehát lássuk be, így nem lehet élni, meg nem is azért szül az ember lánya, hogy aztán kalitkában tartsa.
érdekes, amíg nem volt gyerekem, ez eszembe sem jutott.
meg most, hogy olvasom, 14 éves benne a kislány, így még szóbajöhet, mint olvasnivaló. még soká lesz 14. vagy ha a közeljövőben nem tudom elolvasni, majd ha már jócskán elmúlt 14, és esetleg még az unokám sincs annyi.:)) -
5. Lilla
2008. 06. 25. 21:47Én meg szeretnék ilyet olvasni bármikor, sőt a gyerekemnek is oda fogom adni.
Ki így, ki úgy. :) -
6. Amadea
2008. 06. 25. 22:37Kultúr, ajánlom, keményítsd meg egy kicsit a szíved... sajnos muszáj.
-
7. kulturmania
2008. 06. 25. 23:54Nekem anyukám ideadott jó pár évvel ezelőtt egy hasonló jellegű történetet, hogy olvassam el, de engem csak zavart, hogy ennyire nem bízik bennem. Tudom, hogy a mai világ miatt adta ide, de akkor is...
Amadea, sajnos már elég kemény a szívem, de ha gyerekekről van szó, akkor sose lehet elég kemény szerintem. -
8. Lilla
2008. 06. 26. 13:26Én nem olyan célzattal adnám oda, hogy 'Kislányom a vállad ejtsd előre, takard el magad, hajtsd le a fejed.' Csupán odaadnám és kész.
-
9. Amadea
2008. 06. 27. 23:52A szenvedéssel szemben gondoltam... pl. nem vihetsz haza minden kóbor állatot, de ha nem adsz neki min. egy falat kaját, már bűntudatod van (mint pl. nekem).
-
10. kulturmania
2008. 06. 29. 17:00Ja, az ilyet szerencsére kiskoromban valamennyire kinőttem, most is rossz érzés, de 2 perc múlva túlteszem magam rajta.:)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Hát igen... nem egyszerű könyv. Rám is olyan erővel hatott, hogy a falnak csapódtam tőle, de tudtam róla írni... lehet, hogy vérnod kellett volna még pár évet vele. Rettenetes témája van, mégis csodálatos (az elképesztő értelemben) regény szerintem. Ezután olvass valami vidámat... Ja, van egy trükköm: ha vmi nagyon elszomorít egy könyvben, hogy szinte fáj, arra gondolok, hogy ez csak egy könyv, ez nem történt meg... Remélem, ez segít.