Kultúrmánia

Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is...

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról."

Mikor az Ulpius elkezdte kiadni az írónő műveit, már akkor izgatta a fantáziámat, hogy vajon milyen lehet, ha már ő kapta a Nobel-díjat. Akkor valamit már csak kell tudnia...

Már elég régen kihoztam könyvtárból ezt a könyvet, sokáig váratott a polcon magára, de megérte a várakozást. Várakozáson felüli volt a történet.

Az volt a legizgalmasabb/legjobb az egészben, hogy egy teljesen hétköznapi sztereotípiából indul ki az írónő. Egy nő és egy férfi összeházasodik, és eltervezik, hogy sok-sok gyereket, nagycsaládot szeretnének. Minden rendben megy, míg meg nem jön a címben is említett ötödik gyerek, Ben...

Én nem tudom, mit tennék, ha egyszer ilyen helyzetbe kerülnék. Mert végül is egy szörnyként viselkedik a gyerek, de hogyan is dobhatnám el magamtól, hiszen az én vérem. Nagy dilemma az egész helyzet.

Nincsenek nagy fordulatok, mégis letehetetlen és pörgős. Egy 2 órás vonatút elolvasható (nekem annyi volt ). Ja, és megérdemelten kapta a díjat szerintem.

Értékelés: *****